Előző alkalmunkon Kalmár Alexandra volt a vendégünk, aki babahordozási tanácsadó, szoptatási tanácsadónak képzi magát két éve. Olvasmányai, saját tapasztalatai, valamint kismamákkal való beszélgetések késztették arra, hogy létrehozzon olyan információs oldalakat, amelyek az újszülöttek és kisgyermekek alvásáról, szoptatásáról és a róluk való gondoskodásról szólnak a legújabb kutatásokra és a szakirodalomra alapozva, melyek a gyermekek biológiai szükségleteivel a legnagyobb összhangban állnak. Minden család és élethelyzet más, nincs EGY jó megoldás.
A szülők gyakran nagyon megerőltetőnek tartják kisbabájuk vagy kisgyermekük éjszakai ébredését és abban reménykednek, hogy a kicsi mihamarabb átalussza az éjszakát. A szülőknek leggyakrabban feltett kérdések egyike a súlygyarapodás mellett az éjszakai átalvásra vonatkozik. A „na és hogy alszik éjszaka?” kezdetű kérdés minden kisbabáról, kisgyerekről zajló beszélgetés fontos része. Nem rosszindulatból jön, de ezek a kérdések gyakran arra engednek következtetni, hogy valami nincs esetleg rendben vele, sőt velünk szülőkkel is valami baj lehet, és nem normális, hogy nem hajlandó átaludni az éjszakát gyermekünk. Esetleg azon aggódunk, hogy hosszú távú, örökre beidegződött rossz szokást hagyunk kibontakozni azzal, hogy nem akadályozzuk meg a gyakori ébredéseket, amit csak fokoz a csontokig hatoló fáradtság érzése reggelente. Aggódunk, hogy mi magunk sem aludhatjuk át soha többé az éjszakát.
Ezen aggodalmak tükrében, és a széleskörű nyomás hatására, mely szerint eleget kell tennünk a csecsemő alvás társadalmi normáinak, aligha vallanánk be az igazi éjszakai szokásainkat, miszerint gyakran áthozzuk a gyerekünket az ágyunkba, mert ez az egyetlen módja annak, hogy pihenhessünk.
Elég egy pillantást vetni a könyvesboltok polcaira, azok is azt mutatják, hogy a szülőket és az alvással foglalkozó könyvek szerzőit is igencsak foglalkoztatja ez a téma. Ráadásul ezek a könyvek többnyire mind azzal foglalkoznak, hogyan lehet egy kisbabát vagy egy kisgyermeket rávenni arra, hogy minél hamarabb elaludjon egyedül, majd fel se ébredjen egész éjjel, illetve, hogyan lehet megváltoztatni „rossz” alvási szokásait. „Rossz” alvási szokásnak a szülők és a társadalom elvárásaitól eltérőt szokás nevezni. Csak kevés olyan könyv létezik, amely arról szól, miért és hogyan alszanak másként a gyermekek, mint a felnőttek és ezzel a gyermek iránti megértésért, alvási szokásainak elfogadásáért szállnak síkra.
Kisbabák alvása
Az egyik probléma, amivel ma az újdonsült anyának meg kell küzdenie az a meggyőződés, hogy a csecsemő alvása gyorsan ugyanolyanná válik mint a felnőtté. Ettől lesz az éjszaka átalvása egy fontos cél. Ez az elgondolás, ami egy félreértésen alapszik, nemcsak további táptalaja a rossz információknak, de küzdelmes perceket is okoz édesanyáknak, csecsemőknek és családoknak egyaránt.
Az édesanyák ugyanis gyorsan rájönnek, hogy a babáik nem követik a felnőtt mintát más viselkedésterületeken, mint pl evés, motoroskészségek, nappali alvás, tehát logikus, hogy az éjszakai alvásmintáik is egyediek és fejlődnek. Mindez a babák idegrendszerének és agyának éretlenségéből fakad: a csecsemő agya csak egy negyede a majdani felnőtt méretének, az állatoknál csupán fele ez az arány. Ez a tény teszi a fajok közt az embergyereket a legkevésbé életképessé és szülői gondoskodástól legjobban függővé.
Szeparáció és szorongás
Pszichológiai értelemben az anya közelsége éjjel-nappal biztonságot nyújt, ez az amit minden főemlősbébi elvár. Ehhez hasonlóan amikor a csecsemő egyedül marad, értsd nincs fizikai kontaktusban a mamájával vagy gondozójával, a kisbaba idegrendszere vészjelzőként fog működni és a gyermek be van programozva, hogy sírással tiltakozzon, ami az evolúció évmilliói alatt alakult ki. Ez magyarázza, hogy miért sírnak a kisbabák, amikor megpróbáljuk lerakni őket, akár éjjel, akár nappal és megmagyarázza azt a folytonos szükségletüket is, hogy biztonságot adó fizikai közelségben legyenek gondozójukkal. Nagy bajt nem csinálhatunk, ha megtanítjuk gyermekünket aludni (bármit is jelentsen ez), ugye? Néhány éjszaka sírás nem árthat. Utána viszont mindenki nyugodtan alussza át az éjszakát, az édesanya is kipihent lehet. Valóban?
Nézzük meg mi történik gyermekünkkel, amikor olyan alvástréningnek vetjük alá, ami hosszabb-rövidebb ideig tartó magára hagyással jár és azt a tanácsot kapjuk, hogy ne válaszoljunk akármilyen keservesen is sír. Semmi kétség, hogy sok gyermek abbahagyja a sírást, ha több napon keresztül nem reagál sírására senki. Ennek azonban megvan az ára. Ugyanis a hosszan tartó, vigasztalan sírás és a szülőtől való szeparáció negatív hatással van a kisbaba fejlődésben lévő agyára.
Miért sír egy kisbaba? Születéskor a csecsemők rendkívül érzékenyek és számukra minden negatív külső hatás stresszhelyzet, mivel érzékeny idegrendszere még nem képes megbirkózni a legkisebb "támadással" sem. Számára a szülőtől való eltávolodás fenyegető veszélyt jelent. Egy kisbaba csak a síráson keresztül tudja tudtára adni a külvilágnak, hogy valami nincs rendben és csak így tud segítséget kérni. Ez nem manipulálás és nem kényeztetjük el ha válaszolunk rá. Mi szülők és gondviselők vagyunk felelősek azért, hogy gyermekünkben hatékony stresszválaszrendszer alakuljon ki. Ha komolyan vesszük gyötrelmes sírását és következetesen megnyugtatjuk amikor zaklatott, akkor felnőtt korában majd egyedül is képes lesz megbirkózni a stresszel.
Amikor hagyjuk, hogy gyermekünk reménytelen helyzetében, a sírástól való kimerültségben álomba merüljön, a következőknek tesszük ki:
agyát mérgező stresszhormonok mossák át
azok a vegyületek, amik a jó közérzetet biztosítják, kiürülnek agyából
agyi és tesi stresszválaszrendszere túl érzékennyé válik (és később egy kis "fenyegetésre" is hevesen fog reagálni)
az agyban olyan kapcsolatok aktiválódnak, mintha fizikai fájdalom érné
ez a fajta korai stressz maradandó károsodást okoz, ami azt jelenti, hogy a túl gyakran fogja a körülötte zajló eseményeket fenyegetőnek érezni és szorongással reagálni
hajlamosabb lesz később arra, hogy féljen az egyedülléttől
hogy szorongjon az elalvástól
hogy pánikrohamai legyenek
és dohányozzon
10.olyan agyterület szenvedhet károsodást, mely a hosszútávú emlékezésben nagy szerepet játszik
Miért tudjuk biztosan, hogy nem manipulál minket kisbabánk, amikor keservesen sír? A manipuláció képességéhez a glutamát nevű hormon kellene, hogy működjön a homloklebenyben, de ez egy csecsemőnél még nem fejlődött ki. Ezért nem képes még összetetten gondolkodni bármiről is, nemhogy olyan bonyolult összefüggésekről, mint az átverés és befolyásolás.
Hogyan segíthetünk? Néhány fontos dolgot tehet a szülő, amivel aktiválja a nyugtató hatású oxytocin felszabadulást gyermeke agyában:
Érintés: a szoros testi kontaktus vagy bőrkontaktus jó hatással van a kisbaba idegrendszerére
Szopás: a gyermek stresszhormonszintje azonnal csökken, amint kedvenc "tárgya" (édesanyja melle, saját ujja, cumi) elérhető
Mozgás: a ritmusos mozgás arra emlékezteti a kisbabát, amikor az édesanyja hasában volt, ezért a hordozás az egyik legsűrűbben használt nyugtató :) (kendőben vagy egy ortopédiailag helyes tartást biztosító más hordozóban - bővebben erről: www.olbebaba.hu -n olvashatsz) - Meleg: nem TÚL meleg! kellemes 21 fokos hőmérséklet, esetleg egy kád meleg víz jó hatással lehet a zaklatott kisbabára
Modern alvási elrendezések
Habár az egyedül alvás lett a norma és megkövetelt sok nyugati kultúrában, valójában ez egy nagyon is mai és társadalmi jelenség.
Nyugati társadalmakban általános gyakorlat volt az együtt alvás. Anya és szoptatott kisbabája egy ágyban aludt két éves korig kb. 150 évvel ezelőttig. Az idősebb gyerekek a testvéreikkel vagy távolabbi családtagokkal aludtak vagy a felsőbb társadalmi osztályoknál szolgával vagy szolgálólánnyal. A huszadik században azonban a nagyon gazdag családok elkezdtek háló lakórészeket építeni a házakba, hogy minden gyerek külön alhasson.
Akármilyen biztonságos és evolúciós szempontból előnyös az egy ágyban alvás, nem szentírás, és nem minden babának és szülőnek felel meg. Sok család, más kultúrákban is, különböző együtt alvási formációt választ, amelyek nekik megfelelnek. Például, ha a szülőknek szükségük van több térre, mint amit az egy ágyban alvás megenged, akkor a bölcsőt, rácsos ágyat is lehet a hálószobába rakni vagy a gyermek ágyát a szülők ágya mellé tolni.
A csecsemők és a kisgyerekek általában hamarabb merülnek álomba, ha nem egyedül vannak és biztonságban érzik magukat. A szoptatott kisbabák csak úgy mint édesanyjuk, kiélvezhetik a nyugtató hormonok áradását a testükben, mint pl. bétaendorfin és oxitocin, amely együtt a legjobb természetes altató.
Hogyan aludjunk, mi szülők.
A gyermekeink alvása körüli felhajtás talán nem is arról szól, hogy képesek e átaludni az éjszakát, hanem a mi vélt háborítatlan alvásszükségletünkről. A kutatások és más kultúrák szájhagyománya azt mutatja, hogy nem mindenütt ez az elvárás, és nem tartják alvásproblémának világszerte az újdonsült anyukák, ha gyermekük sűrűn ébred éjjelente. Ha saját alvásszükségletünkre koncentrálunk nagyon egyszerű megoldásokhoz jutunk. Nappal egy kis alvás minden újdonsült anyukának. Legalább egy óra vízszintesen, amíg a kisbabád alszik, amit az idősebb gyerek alvásával össze lehet egyeztetni; már 15 perc is ajándék. Ez egy jobb befektetés a családi béke érdekében, mint a takarítás vagy más munka amíg a kisbaba alszik. Fontos, hogy tudjuk, hogy ez az időszak elmúlik, ahogy a kisbabák érnek és egyre idősebbek lesznek.
A házimunkát sem árt megosztani a házastárssal vagy más felnőttel. Az édesapák kitűnőek erre a feladatra.
Éjjel nappal gondoskodni nagyon nagy munka egy édesanyának, amelyhez sok segítségre és támogatásra van szüksége.
Előző vendégünk Szabó Tánya írta egyszer egy levelében az alábbiakat, amivel én személy szerint nagyon tudok azonosulni:
"Az anyaság már nem mindig "leányálom"... :)
Én rengeteget szoptatom Borit éjjel (15 hónapos), elhiszem neki, hogy
valami bántja. Lelkét, fogát, gyomrát... bármit.
ÉN vagyok rá a vigasz és nappal látom, hogy rendben van,
kiegyensúlyozott. Éjjel azonban ismét a "sötét erők" veszik birtokukba
a fájdalmait és én mint a hold az égen, teszem asszonyi kötelességem
és tárt karokkal vonom magamhoz.
NEM könnyű. DE hiszem, hogy ezzel én is, ő is fejlődik a hosszú úton.
(A vándormadarakat mikor várjuk tavasszal a fiaimmal, mindig
átbeszéljük, hogy milyen hosszú és viszontagságos út van előttük-
mögöttük. Teszik a dolgukat... Szeretném én is azt gondolni, hogy
ebben a káoszos világban legalább a dolgomat teszem...)"
Alexandra az alábbi könyveket és internetes elérhetőségeket ajánlotta:
Sears: Éjszakai gondoskodás
Sunderland: Okosan nevelni tudni kell
Gerhardt: Szükséges szeretet
Nagyon jól érezte magát nálunk, és külön köszöni Zsófinak a kuglófot, nagyon finom volt.
Engedjetek meg még egy idézetet. Makó Judit írta, aki a veszprémi Pöttöm Baba-Mama Klub vezetője. Nagyon fontosnak tarom a gondolatát:
"Nagyon imponáló mindaz, amit az általatok ajánlott és általam is olvasott könyvek a kötődő nevelésről írnak.
A "pofon" akkor ért viszont ezzel kapcsolatban, amikor a "fizikai világ" törvényeit az újszülött osztály intenzív részlegén kellett megtapasztalnunk. Egy hét a négy hónapos kisfiúval, szigorú adminisztratív szabályok (pl. súlymérés naponta 5-8-szor, az elvárt súlygyarapodás kontrollálására) és a 3-4 óránkénti szoptatás betartásának elvárása komoly fizikai és lelki feladatok elé állított ott. Ahol nem volt más választásom: szerettem volna, ha a kisfiam meggyógyul - ezt én idehaza már nem láttam megoldhatónak - ezért vállaltam az alkalmazkodást az ottani rigid viszonyokhoz.
Az üzenetem és a tanulság talán mások számára is, hogy jó dolog a szív szerinti nevelés, de a világ olykor mást követel meg tőlünk, és akkor még jobb, ha el tudjuk azt is fogadni, és tudunk hozzá alkalmazkodni."
