Szeptember 27-én, pénteken 17.00-tól a Pannónia Kulturális Központ Olvasótermében a Nagycsaládosok balatonalmádi Egyesülete és a baba-mama klub közös szervezésében a Szülők Iskolája programsorozat első előadása:
Címe: Egry Zsuzsi a Szelíd Szavakkal Alapítvány munkatársa: Segítség! Hiszti!
Csemeténk leveti magát a bolt kövére, és torka szakadtából sír, meg teljes erejéből rúgkapál. És nem csak a boltban, de fürdés előtt a fürdőszobában, vagy egy átadott hinta miatt a játszótéren... Ahány gyerek, annyi helyzet. Ami viszont ilyenkor gyakran közös, az az, hogy mi szülők végigéljük a szégyen, a düh, a kétségbeesés, az elkeseredés, a tehetetlenség érzéseinek körhintáját. Próbálunk nem tudomást venni róla, vagy túlkiabálni, esetleg egy cukorkával véget vetni a jelenetnek. Ám ha mindez működik is, a siker rövid életű: a gyerek a következő adandó alkalommal újra rázendít.
Miért „hisztizik” a gyerek, mit tegyünk ilyenkor, és hogyan segíthet a szülő (magán is)? Hogyan tehetjük mindezt úgy, hogy a kapcsolatunk ne sérüljön, hanem épp ellenkezőleg: nőjön közöttünk a szeretet és a bizalom?
Az elhangzottak összefoglalója
Egry Zsuzsi: Segítség, hiszti!
Amikor egy gyermek kapcsolódva van, akkor együttműködő, játékos, együtt érző, rugalmas, nyitott.
A kapcsolódás naponta többször megszakad, ilyen az emberi élet. Nem kell a tökéletesre törekedni. Ha gyermek rendszeresen kap időnként a kapcsolódásból, akkor feltankol.
Mikor megszakad a kapcsolódás, az nagyon rossz érzés. A gyermek nem tud gondolkodni, irracionális viselkedést vált ki.
Az agyunk három részre osztható:
- az agytörzs a legősibb rész, a fiziológiáért felelős
- a limbikus rendszerünk az emlős agyunk. Ehhez köthetők a nem verbális jelek, az érzelmek, a "zsigeri" reakciók, veszély-biztonság felmérése, hosszútávú memória
- a homloklebenyünk a gondolkodásért felelős: figyelem, érvelés, ítélet/döntés, tervezés, impulzus szabályozás, rövidtávú emlékezet. A homloklebeny 21 éves korunkra érik be, de még akkor is el tudjuk veszíteni a kontrollt egy pillanat alatt.
A fentieket oly sokszor elvárjuk a gyermekünktől. Ha a limbikus rendszerünk veszélyt jelez, a homloklebeny lebénul. Az érzelmek elöntenek, az értelem kikapcsol. Mindez a túlélést szolgálja.
A hisztiző gyermeknek a limbikus rendszere veszélyt jelez, nem érzi a kapcsolódást. Általában ilyenkor mivel próbálkozunk: magyarázunk, érvelünk, de hasztalan. Megoldás a kapcsolódás. Ideje kapcsolódni.
Hogyan segíthetünk ezzel:
Közeledünk, az irracionális viselkedést leállítjuk, meghallgatjuk.
Hogyan gyógyul a gyermek: sír, hisztizik, remeg, izzad, nevet- ez által szabadul meg a stressztől.
Ami
a testnek a szappan, a léleknek a könny. Egy kísérlet során
megvizsgálták a hagymapucolásból fakadó könnyek és az érzelmi könnyek
összetételét, az utóbbiban benne voltak a stresszhormonok.
Azt
hisszük, hogy a jelentől érezzük magunkat rosszul, pedig a múlttól.
(Hosszú távú memória) Nem kell foglalkozni azzal, amit mond vagy tesz a
hisztiző gyermek.
MARADÓ HALLGATÁS:
- menjünk közel
- ajánljunk szemkontaktust
- állítsuk le az irracionális viselkedést
- hallgassuk meg az érzelmeket
- "Törődöm veled, biztonságban vagy"
Átölelem játékosan, valójában lefogom, de míg idáig eljutunk, nagyon sokat kell egy másik felnőttel beszélgetnem:)
Olyasmit mondanak, amit másoktól hallanak és nem tudják megemészteni.
"Nem hagylak egyedül, míg ilyen rosszul érzed magad"
Ha kimegy a nagy feszültség, lesz újra empátiájuk.
PREVENCIÓ: A GYEREKIDŐ:
Ez
nem egyenlő a minőségi idővel. Itt kijelölünk egy időpontot és azt
tesszük, amit csak akar a gyermek, nyilván a racionalitás határain
belül. Sok szemkontaktus, érintés, nevetés, semmi okítás, tanács,
párhuzamos tevékenység.
TE FONTOS VAGY!
Heti egyszer 25 perc, de ha kisebb a gyermek, több kell. Az óra beállításával tudjuk felé jelezni, hogy jaj de kár, hogy vége.
Valahol az energiát bele kell tenni.
