A szülők gyakran nagyon megerőltetőnek tartják kisbabájuk vagy
kisgyermekük éjszakai ébredését és abban reménykednek, hogy a kicsi
mihamarabb átalussza az éjszakát. A szülőknek leggyakrabban feltett kérdések egyike a súlygyarapodás mellett az éjszakai átalvásra vonatkozik. A „na és hogy alszik éjszaka?” kezdetű kérdés minden kisbabáról, kisgyerekről zajló beszélgetés fontos része. Nem
rosszindulatból jön, de ezek a kérdések gyakran arra engednek
következtetni, hogy valami nincs esetleg rendben vele, sőt velünk
szülőkkel is valami baj lehet, és nem normális, hogy nem hajlandó
átaludni az éjszakát gyermekünk. Esetleg azon aggódunk, hogy hosszú
távú, örökre beidegződött rossz szokást hagyunk kibontakozni azzal, hogy
nem akadályozzuk meg a gyakori ébredéseket, amit csak fokoz a csontokig
hatoló fáradtság érzése reggelente. Aggódunk, hogy mi magunk sem aludhatjuk át soha többé az éjszakát.
Ezen aggodalmak tükrében, és a széleskörű nyomás hatására, mely szerint
eleget kell tennünk a csecsemő alvás társadalmi normáinak, aligha
vallanánk be az igazi éjszakai szokásainkat, miszerint gyakran áthozzuk a
gyerekünket az ágyunkba, mert ez az egyetlen módja annak, hogy
pihenhessünk.
Elég egy pillantást vetni a könyvesboltok polcaira, azok is azt
mutatják, hogy a szülőket és az alvással foglalkozó könyvek szerzőit is
igencsak foglalkoztatja ez a téma. Ráadásul ezek a könyvek többnyire
mind azzal foglalkoznak, hogyan lehet egy kisbabát vagy egy kisgyermeket
rávenni arra, hogy minél hamarabb elaludjon egyedül, majd fel se
ébredjen egész éjjel, illetve, hogyan lehet megváltoztatni „rossz”
alvási szokásait. „Rossz” alvási szokásnak a szülők és a társadalom
elvárásaitól eltérőt szokást nevezik. Csak kevés olyan könyv létezik,
amely arról szól, miért és hogyan alszanak másként a gyermekek, mint a
felnőttek és ezzel a gyermek iránti megértésért, alvási szokásainak
elfogadásáért szállnak síkra.
Kisbabák alvása
Az egyik probléma, amivel ma az újdonsült anyának meg kell küzdenie az a
meggyőződés, hogy a csecsemő alvása gyorsan ugyanolyanná válik mint a
felnőtté. Ettől lesz az éjszaka átalvása egy fontos cél. Ez az
elgondolás, ami egy félreértésen alapszik, nemcsak további táptalaja a
rossz információknak, de küzdelmes perceket is okoz édesanyáknak,
csecsemőknek és családoknak egyaránt.
Az édesanyák ugyanis gyorsan rájönnek, hogy a babáik nem követik a felnőtt mintát más viselkedésterületeken, mint pl evés, motoroskészségek, nappali alvás, tehát logikus, hogy az éjszakai alvásmintáik is egyediek és fejlődnek. Mindez a babák idegrendszerének és agyának éretlenségéből fakad: a
csecsemő agya csak egy negyede a majdani felnőtt méretének, az
állatoknál csupán fele ez az arány. Ez a tény teszi a fajok közt az
embergyereket a legkevésbé életképessé és szülői gondoskodástól
legjobban függővé.
Szeparáció és szorongás
Pszichológiai értelemben az anya közelsége éjjel-nappal biztonságot nyújt, ez az amit minden főemlősbébi elvár. Ehhez
hasonlóan amikor a csecsemő egyedül marad, értsd nincs fizikai
kontaktusban a mamájával vagy gondozójával, a kisbaba idegrendszere
vészjelzőként fog működni és a gyermek be van programozva, hogy sírással
tiltakozzon, ami az evolúció évmilliói alatt alakult ki. Ez
magyarázza, hogy miért sírnak a kisbabák, amikor megpróbáljuk lerakni
őket, akár éjjel, akár nappal és megmagyarázza azt a folytonos
szükségletüket is, hogy biztonságot adó fizikai közelségben legyenek
gondozójukkal.
Nagy bajt nem csinálhatunk, ha megtanítjuk gyermekünket
aludni (bármit is jelentsen ez), ugye? Néhány éjszaka sírás nem árthat.
Utána viszont mindenki nyugodtan alussza át az éjszakát, az édesanya is
kipihent lehet. Valóban?
Nézzük meg mi történik gyermekünkkel, amikor olyan alvástréningnek
vetjük alá, ami hosszabb-rövidebb ideig tartó magára hagyással jár és
azt a tanácsot kapjuk, hogy ne válaszoljunk akármilyen keservesen is
sír. Semmi kétség, hogy sok gyermek abbahagyja a sírást, ha több napon
keresztül nem reagál sírására senki. Ennek azonban megvan az ára.
Ugyanis a hosszan tartó, vigasztalan sírás és a szülőtől való szeparáció
negatív hatással van a kisbaba fejlődésben lévő agyára.
Miért sír egy kisbaba? Születéskor a csecsemők rendkívül érzékenyek
és számukra minden negatív külső hatás stresszhelyzet, mivel érzékeny
idegrendszere még nem képes megbirkózni a legkisebb "támadással" sem.
Számára a szülőtől való eltávolodás fenyegető veszélyt jelent. Egy
kisbaba csak a síráson keresztül tudja tudtára adni a külvilágnak, hogy
valami nincs rendben és csak így tud segítséget kérni. Ez nem
manipulálás és nem kényeztetjük el ha válaszolunk rá. Mi szülők és
gondviselők vagyunk felelősek azért, hogy gyermekünkben hatékony
stresszválaszrendszer alakuljon ki. Ha komolyan vesszük gyötrelmes
sírását és következetesen megnyugtatjuk amikor zaklatott, akkor felnőtt
korában majd egyedül is képes lesz megbirkózni a stresszel.
Amikor hagyjuk, hogy gyermekünk reménytelen helyzetében, a sírástól való
kimerültségben álomba merüljön, a következőknek tesszük ki:
agyát mérgező stresszhormonok mossák át
azok a vegyületek, amik a jó közérzetet biztosítják, kiürülnek agyából
agyi és tesi stresszválaszrendszere túl érzékennyé válik (és később egy kis "fenyegetésre" is hevesen fog reagálni)
az agyban olyan kapcsolatok aktiválódnak, mintha fizikai fájdalom érné
ez a fajta korai stressz
maradandó károsodást okoz, ami azt jelenti, hogy a túl gyakran fogja a
körülötte zajló eseményeket fenyegetőnek érezni és szorongással
reagálni
hajlamosabb lesz később arra, hogy féljen az egyedülléttől
hogy szorongjon az elalvástól
hogy pánikrohamai legyenek
és dohányozzon
10.olyan agyterület szenvedhet károsodást, mely a hosszútávú emlékezésben nagy szerepet játszik
Miért
tudjuk biztosan, hogy nem manipulál minket kisbabánk, amikor keservesen
sír? A manipuláció képességéhez a glutamát nevű hormon kellene, hogy
működjön a homloklebenyben, de ez egy csecsemőnél még nem fejlődött ki.
Ezért nem képes még összetetten gondolkodni bármiről is, nemhogy olyan
bonyolult összefüggésekről, mint az átverés és befolyásolás.
Hogyan segíthetünk? Néhány fontos dolgot tehet a szülő, amivel
aktiválja a nyugtató hatású oxytocin felszabadulást gyermeke agyában:
Érintés: a szoros testi kontaktus vagy bőrkontaktus jó hatással van a kisbaba idegrendszerére
Szopás: a gyermek stresszhormonszintje azonnal csökken, amint kedvenc "tárgya" (édesanyja melle, saját ujja, cumi) elérhető
Mozgás: a ritmusos mozgás arra
emlékezteti a kisbabát, amikor az édesanyja hasában volt, ezért a
hordozás az egyik legsűrűbben használt nyugtató :) (kendőben vagy egy
ortopédiailag helyes tartást biztosító más hordozóban - bővebben erről:
www.olbebaba.hu -n olvashatsz)
- Meleg: nem TÚL meleg! kellemes 21 fokos hőmérséklet, esetleg egy kád meleg víz jó hatással lehet a zaklatott kisbabára
Modern alvási elrendezések
Habár az egyedül alvás lett a norma és megkövetelt sok nyugati
kultúrában, valójában ez egy nagyon is mai és társadalmi jelenség.
Nyugati társadalmakban általános gyakorlat volt az együtt alvás. Anya és
szoptatott kisbabája egy ágyban aludt két éves korig kb. 150 évvel
ezelőttig. Az idősebb gyerekek a testvéreikkel vagy távolabbi
családtagokkal aludtak vagy a felsőbb társadalmi osztályoknál szolgával
vagy szolgálólánnyal. A huszadik században azonban a nagyon gazdag
családok elkezdtek háló lakórészeket építeni a házakba, hogy minden
gyerek külön alhasson.
Akármilyen biztonságos és evolúciós szempontból előnyös az egy ágyban
alvás, nem szentírás, és nem minden babának és szülőnek felel meg. Sok
család, más kultúrákban is, különböző együtt alvási formációt választ,
amelyek nekik megfelelnek. Például, ha a szülőknek szükségük van több
térre, mint amit az egy ágyban alvás megenged, akkor a bölcsőt, rácsos
ágyat is lehet a hálószobába rakni vagy a gyermek ágyát a szülők ágya
mellé tolni.
A csecsemők és a kisgyerekek általában hamarabb merülnek álomba, ha nem
egyedül vannak és biztonságban érzik magukat. A szoptatott kisbabák csak
úgy mint édesanyjuk, kiélvezhetik a nyugtató hormonok áradását a
testükben, mint pl. bétaendorfin és oxitocin, amely együtt a legjobb
természetes altató.
Hogyan aludjunk, mi szülők.
A gyermekeink alvása körüli felhajtás talán nem is arról szól, hogy
képesek e átaludni az éjszakát, hanem a mi vélt háborítatlan
alvásszükségletünkről. A kutatások és más kultúrák szájhagyománya azt
mutatja, hogy nem mindenütt ez az elvárás, és nem tartják
alvásproblémának világszerte az újdonsült anyukák, ha gyermekük sűrűn
ébred éjjelente. Ha saját alvásszükségletünkre koncentrálunk nagyon
egyszerű megoldásokhoz jutunk. Nappal egy kis alvás minden újdonsült
anyukának. Legalább egy óra vízszintesen, amíg a kisbabád alszik, amit
az idősebb gyerek alvásával össze lehet egyeztetni; már 15 perc is
ajándék. Ez egy jobb befektetés a családi béke érdekében, mint a
takarítás vagy más munka amíg a kisbaba alszik. Fontos, hogy tudjuk,
hogy ez az időszak elmúlik, ahogy a kisbabák érnek és egyre idősebbek
lesznek.
A házimunkát sem árt megosztani a házastárssal vagy más felnőttel. Az édesapák kitűnőek erre a feladatra.
Éjjel nappal gondoskodni nagyon nagy munka egy édesanyának, amelyhez sok segítségre és támogatásra van szüksége.
Egy korábbi vendégünk Szabó Tánya írta egyszer egy levelében az alábbiakat, amivel én személy szerint nagyon tudok azonosulni:
"Az anyaság már nem mindig "leányálom"... :)
Én rengeteget szoptatom Borit éjjel (15 hónapos), elhiszem neki, hogy
valami bántja. Lelkét, fogát, gyomrát... bármit.
ÉN vagyok rá a vigasz és nappal látom, hogy rendben van,
kiegyensúlyozott. Éjjel azonban ismét a "sötét erők" veszik birtokukba
a fájdalmait és én mint a hold az égen, teszem asszonyi kötelességem
és tárt karokkal vonom magamhoz.
NEM könnyű. DE hiszem, hogy ezzel én is, ő is fejlődik a hosszú úton.
(A vándormadarakat mikor várjuk tavasszal a fiaimmal, mindig
átbeszéljük, hogy milyen hosszú és viszontagságos út van előttük-
mögöttük. Teszik a dolgukat... Szeretném én is azt gondolni, hogy
ebben a káoszos világban legalább a dolgomat teszem...)"
Alexandra az alábbi könyveket és internetes elérhetőségeket ajánlotta:
Sears: Éjszakai gondoskodás
Sunderland: Okosan nevelni tudni kell
Gerhardt: Szükséges szeretet