Előző klubalkalmunkon
Krivácsy Zoltánnal beszélgettünk, aki a
Nemesvámosi Fehérlófia Waldorf Iskola alapító szülőinek egyike, az iskolának jelenleg is egyik tanára.
A Waldorf pedagógia szerint a gyermekkori neveltetésnek az az
alapvető és elsődleges célja, hogy hozzásegítse a gyermeket életútjának
megtalálásához és életcéljainak sikeres megvalósításához.
A Waldorf pedagógia emberneveléssel foglalkozó
szociális művészet.
Emberneveléssel foglalkozik, mivel az ismeretanyag átadásán túlmenően
olyan lelki és szellemi erők - pl. pontos megfigyelőképesség,
kristálytiszta, logikus, de emellett szabad és önálló, kreatív
gondolkodás, tolerancia, morális ítéletalkotó-képesség - kialakításán
fáradozik, amelyek segítségével a gyermekből felnövekedett ifjú
megtalálja a helyét a világban, s ezáltal harmóniában tud élni saját
magával, valamint legszűkebb és legtágabb környezetével is.
Szociális, mivel úgy próbálja nevelni a gyermeket, hogy belőle a
világ és a társadalom problémái iránt nyitott és érzékeny, a problémákra
megoldást kereső és találó, és azok megoldásában aktív szerepet vállaló
felnőtt váljék. Szociális olyan vonatkozásban is, hogy alapvetően az
együttműködésre épít, a versenyszellem csak visszafogottan és a magasabb
évfolyamokban jelenik meg.
Művészet, mivel a gyermekből minél teljesebb értékű embert kíván
formálni. Célját csak akkor érheti el, ha a gyermek testét, lelkét és
szellemét egyaránt és egymással harmóniában fejleszti.
A Waldorf pedagógia
fejlődéspedagógia, mivel a gyermek
testi-lelki-szellemi fejlődésének általános törvényszerűségeiből indul
ki. Azt vallja, hogy a gyermek első hét éve során a testi, a második hét
éve során a lelki, míg a harmadik hét éve során a szellemi fejlődés
dominál. Igyekszik művészetté formálni az oktatást, amely a gyermeket
teljességében oktatja- a kezét, szívét, és a fejét. Ez az iskoláskorra
levetítve annyit jelent, hogy a serdülőkorig a gyermeket elsősorban az
érzéseken keresztül lehet megközelíteni. Ezért is fektet oly nagy
hangsúlyt a pedagógia a művészeti foglalkozásokra, valamint arra is,
hogy az ún. intellektuális tárgyak oktatását is állandóan átszője a
művészi jelleg. A serdülőkortól aztán a gyermek már egyre inkább
alkalmassá válik az absztrakt gondolkodásra, s ekkor érik meg igazán a
szigorúbban vett intellektuális nevelésre.
A Waldorf pedagógia
a gyermekben szunnyadó képességek szabadon
történő kibontakoztatására törekszik. Ennek érdekében egy belső vágyat
próbál kiépíteni a gyermekben, amely őt végül saját, szabad akaratából
sarkallja a világ megismerésére. A külső motivációt lehetőség szerint
kerüli, ezért tartózkodik pl. az osztályozástól is.
A Waldorf pedagógia
legfontosabb pedagógiai eszköze a szeretet. A
Waldorf-tanítók olyan szellemi partnerként kezelik a gyermekeket,
akiktől ők maguk is tanulni szeretnének. Olyan érzülettel közelítenek a
gyermek felé, amely mögött a következő gondolat bujkál: ?Ki vagy Te?
Szeretnélek megismerni, és segíteni Téged az utad megtalálásában.? Ez a
fajta gyerekszemlélet teszi aztán a pedagógiát egyben individuálissá is.
A Waldorf pedagógia minden eszközét és módszerét szigorúan alárendeli
pedagógiai céljainak és a gyermeki fejlődés törvényszerűségeinek. Mivel
a serdülőkorig a gyermeknek követendő emberi tekintélyre van szüksége,
ezért kitalálta az
osztálytanítóság intézményét. Az osztálytanító
elsőtől nyolcadik osztályig kíséri a gyermekeket és a lehető legtöbb
tantárgyat tanítja is nekik. Ezzel az általánosan művelt emberfő
példáját is szolgáltatja, hiszen a gyerekek megtapasztalhatják, hogy egy
átlagos szinten mennyiféle tudás belefér egy emberbe. A felső
tagozatban (középiskolai szintén) már a szakmai tekintélyé a főszerep,
ekkor minden tárgyat szaktanárok oktatnak.
A tantárgyi struktúra a gyermek akaratát, érzésvilágát és
gondolkodását egyaránt fejleszti. Ezért az intellektuális, művészeti és
kézimunka-kézműves jellegű foglalkozások arányban állnak egymással. A
tananyag teljesen életkorra szabott, ezért az ismeretátadáson túl
szervesen szolgálja a gyermek lelki fejlődését. Az ismeretszerzés
elsődleges forrása az első osztálytól kezdve a belső átélésen alapuló,
valódi tapasztalatszerzés. Az elsajátítandó ismeretanyag mértékletes
mennyisége az elmélyült, minőségi oktatás lehetőségét kínálja, valamint
megóvja a gyermekeket a túl korai intellektuális túlterheltség
veszélyétől.
A főtárgyak oktatása korszakokban (ún.
epochákban) történik, ami azt
jelenti, hogy a főoktatás keretében néhány héten keresztül minden reggel
ugyanazzal a tantárggyal foglalkoznak a gyerekek. Ez szintén az egy-egy
adott témakörben történő elmélyült, koncentrált tanulást szolgálja.
Forrás: feherlofiawaldorf.hu
