A társadalmi mentalitásról a gyermekvállalással kapcsolatban jó ábrázolást ad napjainkban a társadalmi juttatások elnevezése is, pl. „Terhességi Gyermekágyi Segély”. A legelterjedtebb elnevezés a gyermeket váró édesanyára a „terhes” kifejezés, melyből arra asszociálhatunk, hogy a társadalom teherként, “tehert cipelő nő”-ként gondol a kismamára.
Az
a kérdés is felmerül, hogy a gyermekszülés egy „természeti jelenség” vagy egy
„társadalmi tett”. Egyre gyakoribb kifejezés a „gyermeket vállal”. Megjelent a
tudatosság a gyermekvállalásban: halasztás, családtervezés. A tervezett
gyermekek születése társadalmilag messze elfogadottabb a nem tervezettnél,
vagyis a szülés inkább társadalmi tett. A családtervezés a nők felelőssége, az
övék a fogamzásgátlás felelőssége is.
A gyermekvállalás
pszichológiája:
Miért vállalunk gyermeket?
Mert megjelenik a spontán vágy a
kisgyermek, a szerelem gyümölcse iránt
vagy
- hogy megerősítsük a kapcsolatot
- hogy igazoljuk nőiségünket/férfiasságunkat
- hogy demonstráljuk a szülőről való leválást
- hogy megmentsük a kapcsolatot
- hogy otthon tartsuk az asszonyt
- hogy társra leljünk
A gyermekvállalás
szociológiája:
A
nevelés „ára”:
- drágább a lakhatás
- munkahelyi következmények
- időráfordítás, „fizikai” szabadság korlátai
A
munkaerőpiac az anyaságot bünteti, az apaságot jutalmazza elhelyezkedési
esélyekben, munkabérben. A legtöbb bónuszt a magasan kvalifikált férfiak
kapják. A gyermekvállalási kedvet nem a
gyermekgondozási idő, hanem a családbarát társadalmi környezet fokozza
(rugalmas munkaidő, megfelelő gyermekintézmények, apának nyújtott munkaidő
kedvezmények, családbarát munkahelyek)
Egy 2011-es Európai
Uniós adat szerint az egy nőre jutó élveszülések száma, hazánkban a legkisebb.
A tradicionális nőkép
alacsony szülési kedvet eredményez. A szülési kedv Dél-Európában
(Spanyolország, Portugália, Olaszország, Görögország) alacsonyabb. Ezekben az
országokban a tradicionális női szerep a jellemző, nincsenek munkába segítő intézkedések. Ezzel szemben Franciaországban, Hollandiában,
ahol a dolgozó nő testesíti meg a nőideált, a munkába való visszatérést
segítik, magasabb a szülési kedv.
Egy
másik felmérésben az anyai szerep társadalmi megítélését vizsgálták 2000-ben és
2009-ben. Az alábbi kijelentésekről alkotott véleményeket kellett egy egytől
ötig terjedő skálán rangsorolni.
- A dolgozó anya ugyanolyan meleg kapcsolatban van gyermekeivel, mint az az anya, aki nem dolgozik.
- Hat éves kora előtt mindenképp megsínyli a kisgyermek, ha az anya dolgozik.
- A család megsínyli, ha az anya dolgozik.
- Állásban lenni is fontos, de a nő igazi vágya, hogy otthona és gyermeke van.
- A házimunka lehet önmegvalósítás.
- A férj feladata a pénzkeresés, a feleségé az otthon biztonsága.
- Az a helyes, ha a férj és a feleség is hozzájárul a család jövedelméhez.
Ezen
vizsgálat alapján az alábbi következtetések vonhatók le.
Az időfelhasználásban
egyenlőtlenség van. A nők 152 percet töltenek házimunkával a férfiak 58 percet
általában. A kisgyermekes magyar nők 221 percet, a norvég nők 140 percet. A
magyar férfiak a legalacsonyabb százalékban vesznek részt a házimunkában, de a
magyar nők még ezért is nagyon hálásak.
2000-ben
még a megkérdezettek 51%-a gondolta úgy, hogy a család élete megsínyli, ha a
feleség dolgozik. 2009-ben ez a szám 39 %-ra csökkent.
Azok
száma, akiknek a véleménye, hogy a hat évesnél fiatalabb gyermek megsínyli, ha
az anya dolgozik, szintén hasonló arányban csökkent 2000 és 2009 között.
Ebből
arra lehet következtetni, hogy nem vetnek meg, ha vissza mégy dolgozni.
Azok száma, akiknek a
véleménye szerint állásban lenni is fontos, de a nő igazi vágya, hogy otthona
és gyermeke legyen, 2000 és 2009 között 75%-ról csupán 60%-ra csökkent. Tehát a
konkrét kérdéssel kezd egyetérteni a társadalom, de ideológiai szinten nem
történik olyan mértékű változás.
Azok
száma, akiknek a véleménye, hogy a férj feladata a pénzkeresés, a feleségé az
otthon biztonsága, 2000-ben a férfiaknál 66 %-ról 2009-ben 54 %-ra csökkent,
nőknél ez a csupán 55 %-ról 53 %-ra. Tehát elmondhatjuk, hogy egyre inkább van
elmozdulás afelé, hogy a nő is dolgozzon, de a háztartás is az ő dolga, az
utóbbi evidencia, az előzőt pedig ő akarta.
A társadalmi
intézményrendszert a tradicionális ideologikus elem határozza meg.
Miért
nehéz az intézményrendszernek követni a társadalmi értékrend változást?
- Épp a legideologikusabb kérdésekben a legerősebb a tradicionális álláspont, és ez határozza meg a beállítódást, a gondolkodás mélyebb rétegeit.
- A nők modernebb gondolkodásúak, mint a férfiak, de a döntéshozói pozíciókban jobbára férfiak vannak.
- A modernizálódás a fiatalabb korcsoportban következik be, akik viszont messze vannak a döntéseket befolyásoló pozícióktól.
- Amíg ez az ellentmondás az egyéni stratégiák és a társadalmi intézményrendszer között fennáll, az nagyon rosszat tesz a szülési kedve növekedésének.
