Előző klubunk vendége Varga Gabriella barátom volt, aki többek között kommunikációs tréner. A téma: Harmonikus együttlét a családban, erőszakmentesség a gyermeknevelésben és a párkapcsolatban.
Örömömre szolgált, hogy mennyire megnyíltak a jelenlévő mamák, és hoztak fel számos konfliktushelyzetet saját életükből. Ez egyrészt köszönhető volt a témának, másrészt annak, hogy Gabi remekül tudta megfogalmazni kérdéseit. A kérdéseire adott válaszok sokszor magukban hordozták a megoldást is az adott konfliktusra.
Természetesen a saját élmények közül itt nem említhetek egyet sem, de a számomra megfogalmazódott általános konklúzió a következő:
A gyermekeinkkel való kommunikációban törekszünk az '"itt és most"-ra, azaz, ha a gyermek viselkedése elfogadhatatlan számunkra, akkor nem várunk azzal másnapig, hogy ezt közöljük vele, hanem rögtön kifejezzük nem tetszésünket. Rövid, egyszerű mondatokban fogalmazunk, hogy megértse, hogy a személyét elfogadjuk, őt magát szeretjük, de a negatív cselekedetét elfogadhatatlannak tartjuk. Érzéseinket nem titkoljuk előle. Jelezzük neki, hogy most mérgesek, szomorúak vagyunk, amiatt, amit tett. Röviden, tömören megfogalmazzuk, mit várunk tőle, hogyan tudja jóvá tenni az okozott sérelmet.
Egészem másképp van ez a felnőtt kapcsolatainkban. Hajlamosak vagyunk arra, hogy amennyiben a párunk valamivel megbánt minket, akkor azt nem az "itt és most"-ban tesszük szóvá. Szépen gyűjtögetjük a sérelmeinket, míg be nem telik a pohár és akkor robban a bomba. Ez esetben már az egymásra rakódott sérelmek sora olyan indulatossá tesz minket, hogy sokszor képtelenek vagyunk racionálisan kezelni az adott problémahelyzetet. Felnagyítjuk az épp aktuális sérelmünket a sok előző némaság miatt, ami viszont már érthetetlen túldramatizálás lesz a párunk számára. Itt már nehéz egy olyan konszenzust létrehoznunk, ami mindkét fél számára elfogadható. Egy győztes-vesztes kommunikáció áldozatává válunk mindketten, a nyertes sem nyertes igazán. Ha párkapcsolatunkban is igyekszünk az "itt és most"-ban jelezni, röviden a sérelmünket, akkor sokkal könnyebb egy olyan párbeszédet kialakítani, aminek nincsenek vesztesei.
Amire még én nagyon szeretem felhívni a figyelmet, azok a kommunikációs bakik, amik oly sokszor jellemzik a hétköznapjainkat.
Pl: "Jaj de melegem van!" Ehelyett mennyivel tisztább közlés a "Kérlek nyisd ki az ablakot!" vagy "Jaj de sötét van ebben a szobában!" helyett "Kérlek cseréld ki a villanykörtét egy erősebbre!"
A nyílt és meleg hangulatú beszélgetés kapcsán ismét felmerült az igény egy gyerek nélküli női kör létrehozására. Ha bárkiben van energia és igény egy ilyen kör megszervezésére, akkor hajrá!!
Örömömre szolgált, hogy mennyire megnyíltak a jelenlévő mamák, és hoztak fel számos konfliktushelyzetet saját életükből. Ez egyrészt köszönhető volt a témának, másrészt annak, hogy Gabi remekül tudta megfogalmazni kérdéseit. A kérdéseire adott válaszok sokszor magukban hordozták a megoldást is az adott konfliktusra.
Természetesen a saját élmények közül itt nem említhetek egyet sem, de a számomra megfogalmazódott általános konklúzió a következő:
A gyermekeinkkel való kommunikációban törekszünk az '"itt és most"-ra, azaz, ha a gyermek viselkedése elfogadhatatlan számunkra, akkor nem várunk azzal másnapig, hogy ezt közöljük vele, hanem rögtön kifejezzük nem tetszésünket. Rövid, egyszerű mondatokban fogalmazunk, hogy megértse, hogy a személyét elfogadjuk, őt magát szeretjük, de a negatív cselekedetét elfogadhatatlannak tartjuk. Érzéseinket nem titkoljuk előle. Jelezzük neki, hogy most mérgesek, szomorúak vagyunk, amiatt, amit tett. Röviden, tömören megfogalmazzuk, mit várunk tőle, hogyan tudja jóvá tenni az okozott sérelmet.
Egészem másképp van ez a felnőtt kapcsolatainkban. Hajlamosak vagyunk arra, hogy amennyiben a párunk valamivel megbánt minket, akkor azt nem az "itt és most"-ban tesszük szóvá. Szépen gyűjtögetjük a sérelmeinket, míg be nem telik a pohár és akkor robban a bomba. Ez esetben már az egymásra rakódott sérelmek sora olyan indulatossá tesz minket, hogy sokszor képtelenek vagyunk racionálisan kezelni az adott problémahelyzetet. Felnagyítjuk az épp aktuális sérelmünket a sok előző némaság miatt, ami viszont már érthetetlen túldramatizálás lesz a párunk számára. Itt már nehéz egy olyan konszenzust létrehoznunk, ami mindkét fél számára elfogadható. Egy győztes-vesztes kommunikáció áldozatává válunk mindketten, a nyertes sem nyertes igazán. Ha párkapcsolatunkban is igyekszünk az "itt és most"-ban jelezni, röviden a sérelmünket, akkor sokkal könnyebb egy olyan párbeszédet kialakítani, aminek nincsenek vesztesei.
Amire még én nagyon szeretem felhívni a figyelmet, azok a kommunikációs bakik, amik oly sokszor jellemzik a hétköznapjainkat.
Pl: "Jaj de melegem van!" Ehelyett mennyivel tisztább közlés a "Kérlek nyisd ki az ablakot!" vagy "Jaj de sötét van ebben a szobában!" helyett "Kérlek cseréld ki a villanykörtét egy erősebbre!"
A nyílt és meleg hangulatú beszélgetés kapcsán ismét felmerült az igény egy gyerek nélküli női kör létrehozására. Ha bárkiben van energia és igény egy ilyen kör megszervezésére, akkor hajrá!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése