Mit tudhatunk meg az írásunkból?

Előző alkalmunkon Schneider Éva grafológus volt a vendégünk. Beszélgettünk az írás kialakulásáról, az írás fiziológiájáról, a grafológia történetéről, az írásképről, mint tükörről. Arról is szó volt, hogy mit kereshetünk az írásunkban, hogyan vizsgál a grafológus. Mentális képességeinket, érzelmi-akarati életünket, önmagunkhoz való viszonyunkat, szocilabilitásunkat, energetizáltságunkat, munkamódunkat ismerhetjük meg írásunkból. A beszélgetés részletes összefoglalóját egy power point prezentációban olvashatjátok ide kattintva. A legizgalmasabb része a beszélgetésnek, a saját magunk által írottak elemzése volt. Vállalkoztunk arra, hogy egy egy oldalas szöveget megírunk, amit Éva elemez nekünk. Az elemzés természetesen négyszemközt folyt. Mindenki megdöbbenve jött ki a a négyszemközti beszélgetésről, mert annyira helytállóak voltak Éva írásunkból kiolvasott észrevételei. Nagyon tanulságos volt hallani, mit lát az írásunkból a személyiségünkről. Még a negatív jellemzőinket is úgy tudta láttatni, hogy az egyáltalán nem volt bántó vagy elszomorító, annál inkább elgondolkodtató. Bárki érdeklődhet Évánál, hogy elemezze írását. Elérhetőségei: Schneider Éva: 30/ 99-44-646; eschneider@freemail.hu

A következő, egyben a nyári szünet előtti utolsó alkalmunk most pénteken (június 3.) lesz a gyermekkönyvtárban. Gyertek el minél többen erre az alkalomra. Egyrészt sokan már jövőre nem tartanak velünk a gyermekük felcseperedése miatt, másrészt jó lenne egy kötetlen beszélgetést is folytatni szülői tapasztalatainkról, nehézségeinkről, örömeinkről. Kinek mi okoz gondot, ki talált rá már valami tuti módszerre az egyes nehézségek leküzdésében stb.
Beszélgessünk egy utolsót, érezzük jól magunkat.

A blogon nyáron is lesz egy-két bejegyzés, ha találok valami izgalmas, benneteket is érdeklő témát. Erről majd küldök értesítőt.

Születés Ünnep

Kedves Édesanyák, Nőtársaim!

Engedjétek meg nekem, hogy ez az összefoglaló más legyen, mint a többi. Nem az elhangzottak összegzését találjátok itt, hanem az elhangzottak alapján támadt érzéseimből fakadó gondolataimat.

Köszönöm a veszprémi Lélek Éled Körnek, hogy van; hogy immár hetedik alkalommal szervez Születés Ünnepet a várandós és kisgyermekes édesanyáknak és családjaiknak.

Mit is jelent a Születés Ünnepe. Számomra azt jelenti, hogy a születés egy csodálatos Ünnep. A legfontosabb az életben, olyan, mint az esküvőm. Ünneplőbe öltöztetem a lelkem. Felkészítem a testem (kinek, hogy tetszik: masszázs, jóga, torna, illóolajok). Felkészítem a lelkem (kinek, hogy tetszik: szülésfelkészítő tanfolyam, meditáció, beszélgetések). Kiválasztom a helyet (kihez, milyen szemlélet áll közel: Veszprém, Fehérvár, Győr, Siófok, Budapest). VAN VÁLASZTÁSOM. Kiválasztom azokat, akiket szeretném, hogy ott legyenek (ki kivel érzi magát biztonságban: férj, orvos, dúla, bába, szülésznő). VAN VÁLASZTÁSOM. (Már Veszprémben is van mód dúlát és férjet egyaránt magammal vinni az apás szobába, ezt most mondta Turcsányi doktor.)

És mikor minden készen áll, mikor eljön az idő, akkor JELEN AKAROK LENNI. Az én testem, az én gyermekem fog megszületni, mert életem legfontosabb eseménye. Nem akarok róla lemaradni.

Szerencsére nem vagyok egyedül. Egyedül szülni nagyon- nagyon nehéz. Nagyanyám idejében voltak asszonyok, akik segítettek. Nekem is van egy asszonytársam, aki segít, A DÚLÁM.

Az a dolga, hogy engem támogasson a jelenlétével, a FIGYELMÉVEL. A tekintetemből tudja, hogy mit akarok. Vizet ad, ha szomjazom, masszíroz ha kérem, vagy csak hallgat és hallgatásával támogat. FELTÉTLENÜL BÍZIK BENNEM, HOGY KÉPES VAGYOK RÁ. Háttal áll nekem. Nem látom. Ő lát engem. Látja, hogy görcsben vagyok. Lassan lazítani kezdi vállait, egész testét. Én nem látom őt, mégis önkéntelenül ellazulok. Misztikus kapocs, ami összeköt.

Ez az elengedés ideje. Mindent szabad kiengednem magamból. Minden, ami kijön, az segít elengedni és helyet csinálni a babának az útra. A pisi, a hányás, a sírás, az üvöltés – segítenek. Ez nem a fegyelmezettség ideje. Itt nincs helye a „szorítsd össze a fogad, kibírod” mondatnak. A jó segítő nem mondja, hogy mit csináljak vagy mit ne csináljak, hagyja, hogy a testem, az ösztöneim irányítsanak. A végső küzdelemben, ami nehéz és fájdalmas nekem és gyermekemnek, micsoda felemelő érzés, hogy együtt képesek vagyunk megcsinálni, én és az a kicsi születendő gyermek keményen, teljes erőből küzdünk. Eközben észrevétlenül teljes testi erejét felhasználva tartja és óvja a gátam a dúla.
Aztán egy robbanás, egy elementáris erő, elhozza ŐT: GYERMEK SZÜLETIK.

Karjaimban tartom, kicsiny kiszolgáltatott ember. Nagyon félelmetes, ami körülötte van, de mégsem fél, mert ÉN ÖLELEM. Testem hőmérséklete önkéntelenül emelkedni kezd, hogy melegítse őt, mellem édes táplálék illatát viszi a kis érzékszerveihez. El szeretnék venni tőlem, hogy pihenjek, hogy lemossák, megmérjék stb. NEM SZERETNÉM ADNI. Nem vagyok annyira fáradt, nagyon régóta várom ezt a pillanatot, nem akarok pihenni, nélküle semmit nem akarok. SZÜKSÉGE VAN RÁM, SZÜKSÉGEM VAN RÁ. Kinek van bátorsága kitépni az anya kezéből újszülött gyermekét? Senkinek.

Együtt vagyunk ketten egyek. Piciny szájával megtalálja a mellem, tudja, mit kell tenni, pedig senki nem tanította. Ha valami miatt mégsem sikerül az első mellretétel, ott a dúlám, aki kedvesen segít bennünket. A szemembe néz a gyermekem, mély sötét tekintete belém kúszik. Ismerkedünk. A máz lassan felszívódik, táplálja bőrét, a súlya nem változik, ráérünk később is megmérni, ha már hagytunk neki időt, hogy megérkezzen.

Ahogy így vagyunk együtt ebben a tökéletes békés pillanatban, tudom, hogy ez egy nagyon jó kezdet. Biztosan sok nehézség lesz az életében, de az is biztos, hogy az eleje csodásan sikerült, ebből meríthetek a későbbiekben. Születésének háborítatlansága és élete első pillanatainak meghittsége az egész életére, személyiségére kihat. Ezzel a méltó belépővel indulhat útjára. Születése egy valódi CSODA. Köszönöm Istenem.

Köszönöm Kovács Anikónak, Szabó Tányának, Mezei Orsinak, Perjés Dorkának, Jankovics Hajninak, hogy inspiráltak abban, hogy ezek a gondolataim megszülessenek.