Ideje: Március 28. péntek 17.00
Helye: Balatonalmádi, Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár Olvasóterme
Címe: Dr. Földes Petra főiskolai docens, mentálhigiénikus: Rendszer és szerepek a családban
Egy kis ízelítő az előző alkalmon elhangzottakból:
A Nagycsaládosok
balatonalmádi Egyesülete szervezésében megvalósuló Szülők
Iskolájának negyedik alkalmán dr. Földes Petra főiskolai docens,
mentálhigiénikussal beszélgettünk a családi életciklusokról:
A család egyensúlyra
törekvő rendszer; a rendkívüli helyzetekre úgy reagál, hogy ezt
az egyensúlyt igyekszik helyreállítani. Ez szükséges ahhoz, hogy
a család a benne élők számára biztonságos és kiszámítható
közeg legyen.
Amikor családi
identitásról beszélünk, az azt jelenti, hogy a családtagok,
miközben különböző szerepekben vannak jelen a családban,
aközben azonos, és csak rájuk jellemző szokásokat,
hagyományokat, kommunikációt képviselnek. Ahogy nőnek a
gyerekek, a korábbi viselkedésminták már nem működnek, az
egyensúly a régi eszközökkel már nem tartható fenn –
változásra van szükség a viselkedésekben, miközben a családi
identitás mint háttér változatlan marad.
A családi
életciklusok:
- kirepülés a fészekből
- párrá alakulás
- „kettőből három” – az újszülött érkezése,
- család kisgyermekkel
- család iskolással
- család fiatallal
- „üres fészek”
- nyugdíjas kor
- veszteségek kora
Minden életciklusban
különbözőek a szereplők szükségletei. Az életciklus-
változásnál új szerepek jelennek meg. A régi szerepek
megváltozása veszteséggel jár. A változás új viselkedést hoz
magával. A megváltozott helyzetre nem reagálunk egyformán, ezért
kell jól érteni minden családtag szükségleteit. Például: ha
egy anya nagymamává válik, teljesen elfogadható az a viselkedés
is, ha ő maximum a vasárnapi ebédkor kíván a gyermeke új
családjának életében részt venni, de az is, ha – ragaszkodva a
korábbi családanyai szerephez – intenzíven szeretne részt venni
a fiatal család életében. Mindkét szükséglethez meg kell
találni a családi rendszer számára elfogadható megoldást.
Szerepeink nemcsak
családon belül vannak: anya, feleség, családfenntartó stb.,
hanem családon kívüli szerepeinknek is igyekszünk megfelelni.
Megfelelni annak, amit a társadalom például egy jó anyától
elvár. (A következő rendezvényünk éppen ezt – a különböző
szerepek témáját és problémáját – állítja majd
középpontba.)
Egy-egy családi
életciklus változásnál akkor fog az új családi egyensúly
kialakulni, ha mindenki szükséglete kielégül.
Kirepülés a
fészekből:
Nemcsak a kirepülő
fiatal, de az elengedő család szempontjából is nehéz periódus.
A sikere nagyban múlik az elengedő szülőn, szülőpáron.
Ilyenkor jelenik meg, hogy sikerült-e az elengedő szülőknek
megőrizni azt a saját identitást, ami biztonságot ad nekik a
gyermekeik elengedéséhez.
Párrá alakulás:
A pároknál a teljes
családi örökség megjelenik egy puttonyban, például hogyan is
zajlik a Karácsony. Ez kellőképpen rugalmas kell, hogy legyen. Ha
nagyon különbözőek a családok, ahonnan a pár érkezik, akkor
érdemes arra fektetni a hangsúlyt, hogy értjük-e a másik család
rendszerét, el tudunk-e benne igazodni. A merevebb rendszerből a
lazább felé érdemes mozdulni; a kaotikusból a rendezettebb felé.
Érdemes odafigyelni a hagyományokra és hiedelmekre. (Ilyen
hiedelem példaképpen, ami, bár jól működteti a családot, de
nem feltétlenül találkozik a párunk tapasztalatával, hogy:
Valóban csak a napján lehet a gyermek szülinapját megünnepelni?)
(Hasonló példákat bárki gyűjthet a saját párkapcsolatából…)
Család újszülöttel
Az óvodában, iskolában,
de már a szülőszobán is, a társadalom számára anyukák
lettünk. Ez a legfontosabb szerep az újszülöttet nevelő
családban, de hosszabb távon a szülő nemcsak anya és apa. A
társadalom tol bele ebbe a szerepbe, de ez hosszabb távon nem
kizárólagos szerep. Ha ki tudunk lépni ebből a szerepből, az
jelentősen megkönnyíti a gyermekeink majdani elengedését.
Család kisgyermekkel:
Ebben az életciklusban
történik a nagy változás. Bár a társadalom elvárja az anyától
hogy „jó anya” legyen, mindenkinek joga van kikattani: nemalvás,
kötöttség stb., de ilyenkor sem borulhat fel a rendszer: meg kell
osztani egymással a terheket, ilyenkor nagyon nagy szükség van az
apa szerepvállalására. Veszély ugyanakkor, hogy ez a
szerepvállalás eltereli a pár egymás iránti érzelmi
szükségleteiről a figyelmet. A párnak egyszerre kell a
„végrehajtói” – gyerekekkel kapcsolatos, és a házastársi
–a mindent megalapozó, érzelmi kapcsolatot szem előtt tartani.
„Elég jó anyák”
kívánunk lenni, de vajon tudunk-e követendő modellé is válni?
Ez hosszabb távon az életben való szerepvállalásunkra is
kiterjedő modell szerep – épp ezért fogunk következő
alkalmunkon a családi és családon kívüli szerepekről beszélni.
Következő alkalmunkon
március 28-án, 17.00-tól ismét dr. Földes Petra lesz a
vendégünk, vele folytatjuk beszélgetésünket. Témánk: Rendszer
és szerepek a családban és a családon kívül
A család
minden egyes tagja kölcsönhatásban áll egymással. Ezek
alakítják, változtatják a családot mint rendszert, és a tagok
családban betöltött szerepét. A családtagok olyan szerepekbe
kerülnek, ami összetartja a rendszert, akár azon az áron, hogy ez
negatív szerepet jelent (pl. Pistike, a rossz gyerek, aki
ragaszkodik is a szerepéhet, mert úgy érzi, ez a probléma tartja
össze a családot).
A család nem szimplán a tagok halmaza, hanem egymáshoz fűződő viszonyaik és szerepeik rendszere. A családi alrendszerek izgalmas szövetet adnak a rendszernek; kiemelt jelentőségű a szülői, a házastársi és a gyermeki alrendszer. Mit jelentenek ezek a fogalmak, milyen kapcsolatban állnak egymással? Miben különbözik a szülői és a házastársi alrendszer, és hogyan működik mindez a mozaik-családokban? Hogyan hatnak a személyiségre a családi szerepek, milyen szerep-lehetőségek és - veszélyek jellemzőek a testvérsor különböző helyein? Igyekszünk kitekinteni a társadalomra is, hiszen az sem mindegy a család szempontjából, hogy mindeközben milyen társadalmi szerepeket töltenek be a különböző családtagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése