Szülők Iskolája: dr. Földes Petra: Rendszer és szerepek a családban

A Nagycsaládosok Balatonalmádi Egyesülete a Baba-mama klubbal együttműködve szeretettel vár a Szülők Iskolája előadássorozatának hatodik alkalmára.

Ideje: Április 25. péntek 17.00
Helye: Balatonalmádi, Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár Olvasóterme

Címe: Dr. Földes Petra főiskolai docens, mentálhigiénikus: "Elég jó" szülőnek lenni - kötődés.
Ha egy gyerek-szülő kötődés rendben van, azzal erősödik a biztonságérzet, viszont csökken az együtt töltött idő, a kevesebb aktív jelenlét is megfelelő védőhálót jelent.

Winnicott „elég-jó anya” elmélete abban segít, hogy megértsük a biztonságos kötődéshez szükséges szülői magatartás jellemzőit, és azt, hogy a biztonságos kötődés és a biztonságos leválás elválaszthatatlan fogalmak. Érdemes a különböző kötődési mintákat a gyermek életkorának tükrében végiggondolni, a családi rendszer fogalmai közül a határok kérdésére is kitekintve.

Egy kis ízelítő az előző előadáson elhangzottakból:

Az interaktív előadáson érdekes módon a legerőteljesebben a nagyszülők szerepe érdekelte a résztvevőket. Többen fejezték ki szeretetük mellett az elégedetlenségüket és az ebből fakadó tehetetlenségüket, és arra kerestünk közösen megoldást, hogy jobban értsük a nagyszülők viselkedését, és ezáltal könnyebben kezeljük a konfliktusokat. A tévézés és az édesség kérdése szinte megkerülhetetlen problémaforrás a szülő-nagyszülő viszonyban, ahogy ennek legkülönfélébb variánsaival ebben a beszélgetésben is találkozhattunk.

Hogyan érdemes minderről gondolkodni, hogy konstruktív válaszokra találjunk?

A nagyszülőknek szükséglete, hogy jól érezze magát a gyermek náluk, ám nem mindig van erőforrásuk, eszközük arra, hogy lekössék az energiáit. Ezért sokan vetik be a tévénézést megoldásképpen. Ezen nem érdemes bosszankodni; nem a mi kijátszásunkról, a hátunk mögötti összeesküvésről van szó, hanem arról, hogy a nagyszülők szeretnék, ha szép nyugodtan, békésen lenne velük a gyerek. A tiltás helyett – vagyis ahelyett, hogy a nagyszülőnek tiltanánk a tévézés megengedését – kínáljunk, keressünk együtt alternatívákat a nyugodt, békés együttlétre. Tehetünk konstruktív javaslatokat: közösen kiválaszthatjuk a műsorokat, elvihetjük a gyerek kedvenc mesekönyvét, megállapodhatunk közösen a szabályokban.

Az édesség kérdésénél nem szabad megfeledkezni arról, hogy a nagyszülők gyakran így fejezik ki a szeretetüket. Amennyiben tiltjuk, akkor – nem tudatosan – úgy élhetik meg, hogy magát a szeretetet tiltjuk ezzel. Ez komoly frusztráció forrása a szeretet-kifejezésében akadályozott nagyszülőnek, és úgy kelt rossz hangulatot, hogy nem tudjuk pontosan azonosítani a rossz érzés okát. Ha elgondoljuk, hogy felnőttként milyen örömet tud okozni egy megfelelő pillanatban, magunktól vagy mástól kapott édes falat, megértjük, hogy mit jelent az édesség élménye; ezt pedig miért tiltanánk? Hogy mennyi édességet adjunk, annak mentálisan ott a határa, amíg valóban, mint élménynek tud a gyerek örülni neki – és ez belül fog maradni az egészségesség határán is. 

Ha ráérzünk arra, hogy mi a másik szükséglete, akkor sokkal könnyebb az elfogadás. Ez a nézőpontváltás szükséges ahhoz, hogy értsük, mit miért tesz a másik. Ez a nagyszülők esetében is így van. A nagyszülővé válásban van egy veszteségélmény is, amire nem szoktunk gondolni, és amit érteni kell, amikor a nagyszülők szerepén, magatartásán gondolkodunk. Ilyenkor ugyanis nemcsak egy unokát „nyernek” a nagyszülők, hanem ezzel egyidejűleg elveszítik a gyermeki sorban számon tartott gyermeküket, azzal, hogy gyermekének megszületésével a szülővé váló fiatal visszavonhatatlanul felnőtté válik. A gyermekével kapcsolatos döntésekben övé a megfellebbezhetetlen felelősség, ő a kompetens nevelő. Ez egy olyan szerepvesztés a nagyszülő életében, amit az unoka születése feletti örömben nem szoktunk észrevenni, ezt a veszteséget nem szoktuk feldolgozni. Részben ebből a szerepvesztésből, és az ebből következő szerepkeresésből fakad a kisgyermek körül a szülők és a nagyszülők kompetenciaharca. Hogyha ezt értjük, toleránsabban tudunk mi magunk is részt venni abban a folyamatban, amiben, ha értőn végigéljük, minden érintett felnőtt – szülő és nagyszülő – megtalálja a családi rendszer és önmaga számára kényelmes szerepet.

Ehhez fontos szem előtt tartanunk, hogy a szerepek mögött – illetve a szerepekben – mindig egy EMBER van. Sokszor a társadalmilag minősített szerepek (a fejünkben lévő szerepelvárások) miatt konfrontálódunk egymással. Ilyenkor nem a személyek, hanem a szerepek csapnak össze, így esélyünk sincs érteni a másikat; csupán kölcsönös elégedetlenségünket éljük meg afölött, hogy a másik nem felel meg a szerepelvárásainknak. Ha minden családtag számára a személyhez formáljuk a szerepet, nem pedig a szerephez a személyt, akkor közösen meg fogjuk találni a megoldást a fentebb említett konkrét problémákra, akár a tévézésről, akár az édességről vagy a család más bevett nevelési konfliktusáról van szó.

A szerepekkel kapcsolatos konfliktusok sorában felvetődött még a női szerepen belüli – anya, szerető, dolgozó nő – konfliktus, amelyek közül az anya-szerető szerepkonfliktus megjelenését a „kettőből három” családi életciklusához köthetjük, de a kisgyermeket, illetve több kisgyermeket nevelő családban éleződik ki igazán, ahol az idő múlásával megjelenik a „dolgozó nő” szerep is. Ugyanakkor a gyermek iskolába lépése nagy izgalmat és szorongástól sem mentes várakozást okoz, hiszen ez nemcsak a gyereknek nagy lépés és hatalmas szerepváltás, de a szülőknek is a társadalmi megméretés helyzete azáltal, hogy a gyerek értékelési szituációba (és ezen keresztül a szülő is nagyon erős megfelelési helyzetbe) kerül. Általában, a családi és társadalmi szerepek kölcsönhatása izgalmas téma a szerepekről való gondolkodásban, ami további kifejtést érdemelne.

Most azonban, a csoport érdeklődésének megfelelően, a nagyszülői szerep megértésére szántuk az idő nagy részét. A téma vonzását talán az adta, amit közösen is sikerült megfogalmaznunk: szülővé kellett válnunk ahhoz, hogy a korábbi élettörténetünkből, abból, ahogy a szüleink minket neveltek, sok mindent megértsünk. Leginkább ennek a megértésnek a terepévé vált ez a beszélgetés.

Amennyiben szükségetek van gyermekfelügyeletre, akkor jelezzétek erre a levélre válaszul. A gyermekfelügyelet díja 500 Ft/óra/gyermek.

Várunk mindenkit szeretettel:

a szervezők